451.  Lelkünk, mint a sólyom, úgy ül a bölcsesség karján,
Hogy elrepítsen - mikor megszülettünk, elereszt,
S mikor meghalunk, visszavár.

452.  Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni,
Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett,
Így búcsú nélkül szívetekben, Továbbélhetek

453.  S ha nevetek vagy ajkamon kel ének
Teszem, mivel egyetlen menedékem ez,
Hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek.

454.  Ha a puszik esőcseppek, egy tengert adok;
Ha az ölelések falevelek, egy erdőt adok;
És ha szeretet örök, akkor az
Örökké valóságot adom neked.

455.  Alszom mélyen zúgó lomb alatt,
Ó, ne zavarjátok meg édes álmomat.
Boruljatok a síromra csendesen,
Legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.

456.  Ha emlegettek, köztetek leszek,
De fáj látnom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
Mert én már Istennél vagyok.

457.  Születés, élet, halál,
Mind kimérettet nekem,
S hogy Te mellettem voltál,
Egy világ volt így velem.

458.  Elfáradtál az élet tengerén
Pihenj csendben a föld lágy ölén.

459.  Istenünk kérünk, vedd helyettünk oltalmadba őt.
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt.

460.  Küzdelem és szenvedés volt az életünk,
Legyen nyugodt, csendes pihenésünk.

461.  Elmentél életed legszebb korában,
Itt hagytál bennünket bús árvaságban

462.  Küzdelem volt életünk
Fogadd be lelkünk
Ó mennyben Istenünk.

463.  Még most is hallom hangodat,
Érzem kezed, hogy most is simogat.

464.  A jó szülőket feledni nem lehet
Míg élünk ide hív a szeretet.

465.  Megpihenni tértem, éltem alkonyán.

466.  Örök nyugalmat adj nekem jó atyám ...

467.  Az nem hal meg, kit eltemetnek
Csak az hal meg, kit elfelednek

468.  Fehér galamb szállj a fiunk fejfájára
A fájó szívű szülők helyett,
Te vigyázz az ő álmára!

469.  Mint vadra a vadász ki lesben áll,
Úgy rabolt el tőlem orvul a halál.

470.  Bánatunk végtelen, mert itt hagytál
Bennünket hirtelen.

471.  Drága szép emléked örökké közöttünk él

472.  Nehéz e kő, de nehezebb a bánat
Mely szívére borult az egész családnak.

473.  Pihenj csendesen

474.  Szívük nemes, kezük dolgos.
Életük nehéz volt, álmuk legyen boldog.

475.  Csak az hal meg, akit elfelednek
Örökké él, kit nagyon szeretnek

476.  Nem okozott nekünk csak egyszer bánatot
Elment fiatalon, fehéren
S fekete gyászt hagyott.

477.  Bimbó voltál édes kis gyermekünk
Mikor a halál elrabolt tőlünk
Angyal lettél ez az egy vigaszunk
Imádkozzál értünk, korán letört virágunk.

478.  Fiatal életed elvették tőlünk
De a lelked velünk marad. Szeretteid

479.  Ó, kegyetlen halál

480.  Miért vett bimbót a halál
Amikor hervadt rózsát is talál
Reményünk csillagát fedi - e sírhalom
Emlék keresztje rá szülői fájdalom.

481.  Korán szakított le az élet vihara
Mint rózsabimbót nyílása kezdetén!

482.  Ifjan életed tavaszán szálltál sötét sírba
Szerető Szüleid bánatban itt hagyva

483.  Te voltál a szemünk fénye, csillaga,
Jézuskának kicsi kis angyala.

484.  Életed hajnalán letört a halál
Ejtsen könnyet érted, ki e sírnál megáll

485.  Oly hirtelen elrabolt a halál
Szívünkben örök fájdalmat hagytál.

486.  A jóság és szeretet megtestesülése volt.

487.  A lélek él. Találkozunk.

488.  A szeretet soha el nem fogy.

489.  A szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik.

490.  A te szíved pihen, a miénk vérzik, hisz a fájdalmat csak az élők érzik.

491.  Adjon neked az Úr örök nyugalmat és békességet.

492.  Aki dönt, felettünk áll, kezében vagyunk mindannyian.

493.  Aki hisz én bennem, ha meghal is él.

494.  Aki szeret, az soha nem feled, mert te túléled az őszt és a telet.

495.  Áldás emlékére.

496.  Áldás és béke a legszeretettebb férj drága poraira!

497.  Áldás és béke drága hamvaira!

498.  Áldás és béke drága poraira.

499.  Áldás és béke lengjen a felejthetetlen jó férj drága porai felett!

500.  Áldás és béke lengjen drága porai fölött!