501.      Áldott e hant, mely fölött a hitvesi és gyermeki szeretet lebeg.

502.      Áldott legyen emléke.

503.      Állni soká fog e kő, hamarabb elporlik azonban, mint lelkünkben ama bánat, amelyet okoz.

504.      Álmodtál egy öregkort, csodásat és szépet, de a betegséged mindent összetépett.

505.      Aludjék a feltámadásig.

506.      Aludni fogsz, s nem lesznek álmaid. Aludni fogsz és nem lesz több reggeled.

507.      Ami neked csend és nyugalom, az nekem örökös fájdalom.

508.      Amíg éltek értünk küzdöttek, amíg élünk nem felejtjük tettüket.

509.      Angyal lettél, ez az egy vigaszunk; imádkozzál érettünk korán letört virágunk.

510.  Arra nem gondoltál, hogy engem itt hagytál.

511.  Az élet fájdalom, itt az örök nyugalom.

512.  Az igazak emlékezete áldott.

513.  Az Isten engem is hozzátok vigyen el.

514.  Az örök elválás fájdalmával emlékezünk.

515.  Bánatunk végtelen, mert itt hagytál bennünket hirtelen.

516.  Béke poraikra.

517.  Bimbó voltál édes kis gyermekünk, mikor a halál elrabolt tőlünk.

518.  Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg.

519.  Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.

520.  Búcsú nélkül mentem én el tőletek, nem búcsúzom, ma is élek köztetek.

521.  Csak ami rög volt vált röggé, a szeretet él mindörökké!

522.  Csak az évek múlnak, feledni nem lehet, hogy fiatalon kettétört életed.

523.  De mennyivel jobb lenne, ha ez mind itt és most lenne, elcserélném az örökkévalót egyetlen percre veletek!

524.  De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te leszel.

525.  Drága szép emléked örökké közöttünk él.

526.  E példás anyának porait is áldja, hálásan tiszteli emlékét, utódja.

527.  Egy éve már annak, hogy örökre elmentél, életedben pedig hűséggel szerettél.

528.  Egy tragikus pillanat ölte meg szívedet, amely nem ismert mást csak a szeretetet.

529.  Elég lesz-e néked köszönet helyett, hogy amíg csak élünk, fogjuk a kezed?

530.  Életed hajnalán letört a halál, ejtsen könnyet érted, ki e sírnál megáll.

531.  Életed úgy múlt el, mint egy pillanat, de emléked szívünkben örökké megmarad.

532.  Életünk e világon véges, végére már csak a számvetés marad.

533.  Elfáradtál az élet tengerén, pihenj csendben a föld lágy ölén.

534.  Elmentél életed legszebb korában, itt hagytál bennünket bús árvaságban.

535.  Elmentél, búcsúzni időd nem volt már, hiába várunk, nem kopogsz soha már.

536.  Elmúlt, mint száz más pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik nem szavak.

537.  Elvitted a fényt, a mosolyt, csak egy sugarat hagytál, a szép emlékedet.

538.  Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, akkor is, ha nincsenek már remények és csodák.

539.  Emléked örökké él!

540.  Emléked szívünkben örökké élni fog.

541.  Én nem haltam meg, ami nektek voltam, még mindig vagyok.

542.  Értünk éltél, bennünket szerettél, s bár a halál elszakított tőlünk, jóságod szívünkben él.

543.  Ezen emléket szeretete jeléül emeltette…

544.  Ezt a nagy fájdalmat leírni nem lehet, csak letörölni a könnyeket.

545.  Fájó és megtört szívvel emlékezünk.

546.  Fájó szívünk fel-felzokog érted, örökké szeretünk, nem feledünk téged.

547.  Ha gyásznapjaink le fognak telni, idejövünk hozzád örökre pihenni.

548.  Ha megszűnik az én szívem dobogni, idejövök hozzád megpihenni.

549.  Hiába keresünk, könnyes szemünk már soha nem talál.

550.  Hiába omlik rád a sír komor göröngye, emléked itt marad szívünkben örökre.