601.      Szeretetünk síron túl is él

602.      Szerető szíve pihen a föld alatt, minden érted hulló könnycsepp nyugtassa álmodat.

603.      Szerető szíved nem dobban már többet, vigasztaló szót nem kapok már Tőled.

604.      Szeretteim ne fájjon értem szívetek, kívánom, míg éltek boldogok legyetek.

605.      Szeretteim, én már elmegyek, küzdöttem, de már nem lehet, a csend ölel át és a szeretet.

606.      Szíveteket ne eméssze fájdalom, vigasz legyen, hogy örökké álmodom.

607.      Szívük nemes volt, kezük dolgos, életük nehéz volt, álmuk legyen boldog.

608.      Találkozunk ott, ahol a szív nem fáj.

609.      Távozásod örökre összetörte szívünk, mert rajongva szerettünk drága gyermekünk.

610.  Te voltál életem segítőtársa, szerető szívemnek kinyíló virága.

611.  Tebenned bíztunk elejétől fogva.

612.  Téged kereslek, utánad vágyom, nem hiányzott így még senki a világon.

613.  Temető csendje ad neked nyugalmat, szívünk bánata örökre megmarad.

614.  Utat mutatsz, mert szívünkben mindörökké létezel.

615.  Van-e az életben több remény, vagy csak ennyi?

616.  Van-e létünknek célja vagy csak ennyi?

617.  Várjuk a nagy ígéretet, enyészetből új életet.

618.  Várjuk itt nyugodtan a feltámadást!

619.  Veje és leánya kik hőn tisztelék emlékének e követ emelék.

620.  Vidám arcod nem látjuk többé, de drága emléked szívünkben él örökké.

621.  Életed legszebb tavaszán, eltiport a halál, Emléked szívünkben örökké fáj.

622.  A halál korán elragadt, de emléked meg marad.

623.  Te voltál a mindenünk a bánat maradt meg nekünk.

624.  Bolygó csillagként élted életed S halálod is úton talált. Oh, nyugodj most e néma hant alatt, Míg egyszer én is eljövök hozzád.

625.  Akinek szüleit nem fedi sírhalom Nem tudja igazán, hogy mi a fájdalom.

626.  Egy borzalmas pillanat megölte szívedet, Nekünk más nem maradt csak fájó emléked.

627.  Nyugodj e néma hant alatt míg egyszer eljövünk tehozzád.

628.  Életed sok munka volt és törődés, jutalmad legyen a nyugalom és pihenés.

629.  Szomorú az elválás, boldog lesz a találkozás.

630.  Soha el nem felejtünk.

631.  Én már alszom csendesen ó ne zavard meg álmomat. Borulj a síromra halkan, csendben Legyetek nyugodtak nekem már nem fáj semmisem.

632.  Míg éltél nagyon szerettünk, amíg élünk el nem felejtünk.

633.  Gyászolják kik szerették.

634.  Ha fájó szívem megszűnik dobogni hozzád jövök megpihenni.

635.  Ha a gyász napjai lefognak telni idejövök hozzád megpihenni.

636.  Bánatot sohasem okoztál, csak amikor minket örökre itt hagytál.

637.  Nincs a földön annyi szeretet, amennyi nékünk benne elveszett.

638.  Megnyugszunk, ha majd találkozunk.

639.  Munka , küzdelem volt életed, örök nyugalom legyen pihenésed.

640.  Az örök világosság fényeskedjék nekik.

641.  Szeretet férj volt, és jó családapa, bánatos családjának most őrangyala.

642.  Fájdalmas perceidben tudom ránk gondoltál. De a jaj kiáltás nem jutott el hozzánk.

643.  Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, nem is tudja mi az igazi fájdalom.

644.  Amíg élt küzdött és szenvedett értünk.

645.  Álmodtál egy boldog jövőt, Tündérien szépet, De a kegyetlen sors minden összetépett. Mosolygó ifjúságod álma szelíd jósággal sírba szállt veled. És mi sírva őrködünk csendes álmaid felett.

646.  A virág elhervad a kőszikla meghasad, Emléked szívünkben örökké megmarad.

647.  Szívünkben nem volt más csak jóság és szeretet. Isten áldja meg érte lelküket.

648.  Számunkra te sosem leszel halott, örökké élsz, mint a csillagok.

649.  Itt nyugszik valaki, aki holnap akart boldog lenni.

650.  Csak játszottam, és kacagva ástam a síromat
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából, már minden másképp fest,
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal,
Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal!