301.      Oly hirtelen elrabolt a halál
Szívünkben örök fájdalmat hagytál.

302.      Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,
de a kegyetlen halál mindent összetépett.
Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.
Egy reményünk van, mi éltet és vezet,
hogy egyszer majd találkozunk veled.

303.      A bölcsőtől a koporsóig
Minden mulandó, illanó itt.
Ma még jövő, holnapra múlt,
A tarka lepke porba hullt.

304.      "Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig.
Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak;
megtalálsz a falevélben, mikor lehull;
meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik;
s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani."

305.      "Hogy újra légy,
csak egy szó kellene,
s olyan szó nincs."

306.      "Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka."

307.      Nagyon akartam élni még,
Érezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem,
Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem,
Őrizzetek szívetekben.

308.      Meghalni könnyebb, mint örök búcsút venni attól, kit igazán szerettünk.

309.      Megpihen a dolgos jó apai szív.
Áldás, és hála övezi e sírt,
Szerető férj voltál drága édesapa,
Bánatos családodnak most az őrangyala

310.  Égő könnycsepp mondd neki, hogy szeretünk,
Soha el nem feledünk!

311.  Hirtelen halálod
Nagy fájdalmat okozott,
De jóságod és szereteted
Szívünkben örökké élni fog.

312.  Szívünkbe helyedet
Nem pótolja semmi,
Míg e földön élünk
Nem fogunk feledni.

313.  Emlékedet megőrizzük.

314.  Emlékedet fájó szívvel megőrizzük.

315.  Valóság voltál, álom lettél újra

316.  Őszinte részvéttel búcsúzunk.

317.  Végső búcsú

318.  Őszinte fájdalommal búcsúzunk.

319.  Pihenj Te drága szív, mely megszűntél dobogni,
szerető jóságod nem tudjuk feledni.

320.  Némán megállok sírod felett, s csendben elrebegem emlékedet.

321.  Hiányod érezzük, emléked őrizzük.

322.  Szívemben örökké élni fogsz.

323.  Nyugodj békében.

324.  Míg éltél, szerettünk, míg élünk siratunk.

325.  Csodás valóság voltál, s most utolérhetetlen álom lettél.

326.  Amíg élek nem felejtelek.

327.  Őszinte részvéttel búcsúzom.

328.  Meghal minden, és elmúlik minden

329.  Lombos erdők
Vigyázzák örök álmodat

330.  Földön többé sose látlak, De visszavárlak, tudhatod

331.  "Nekem már várni nem szabad, Titokzatos hívó szavak"

332.  "Úgy vágytam ide, s most már szállnék"

333.  "Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben"

334.  "S a fájdalmak is mások, Mert semmit se tehettek"

335.  "Valami nagy-nagy,
Bús semmiségbe beleveszek"

336.  "Sose lesz másként, így rendeltetett"

337.  "Nagy torna ez, bús végtelen,
Ez a gyalázatos jelen"

338.  "Sok volt immár a jóból,
Erőm elfogyott, meghalok"

339.  "Nincsen szavunk, amit kimondhatnánk"

340.  "Most minden-minden imává vált"

341.  "S oly furcsa a ravatalom:
Már elhagylak benneteket"

342.  "Áldjon meg az Isten
Úgy is vége most már
Kész a ravatalom,
Áldjon meg az Isten."

343.  "S mert halhatunk bármelyik percben,
célunk mégis az örökkévalóság.
S az ember szívében van a legtöbb jóság.
Talán örökség, talán halál.
Hát jöjjetek, beígért éjszakák."

344.  "Akár ha lent, akár ha fönt,
A szegényé csupán a csönd"

345.  Szenvedésed után a halál nyugalom,
De Nélküled élni örökös fájdalom.

346.  "Az éj komoly, az éj nehéz,
Alszom hát Én is"

347.  "Fáj a szívem, a szó kihűl,
Bennem a múlt"

348.  "Ó áldott anyaföld, itt pihensz, itt"

349.  "Szoktatom szívemet a csendhez,
Nem oly nehéz ez"

350.  "Béke és halálos örökség"